SZEMLÉLŐDŐ ALKALMAK A CISZTERCI HÁZBAN KEDDENKÉNT 10,00-11,30
Mi is az a szemlélődés?
A szemlélődés egyfajta természetes mód, amivel a körülöttünk ill bennünk lévő dolgokra tekintünk. A emberi léleknek egyszerű, tiszta, természetes és egészséges állapota, amiben nincs semmi erőszakosság, akaratosság, elvárás vagy félelem. Az ember azt látja, ami van, ami a valóság. Nem ítélkezik, nem fantáziál, egyszerűen csak szemléli a benne és a körülötte lévő dolgokat, nem akarja azokat megváltoztatni, egyszerűen elfogadja azt és éli, szemléli.
Lehet, hogy én szemlélődtem már?
Vannak olyan szerencsés személyek, akiknek a szemlélődés könnyebben megy, sőt az egy természetes állapot. Az egyszerű parasztok, akik a természettel együtt éltek, annak ritmusát követve, abból élve, könnyebben eljutottak a szemlélődésnek bizonyos szintjeire. Bizonyára a mi ismeretségi köreinkben is tudunk olyan személyekről, akik nagyon természetes módon élik életüket, nem erőlködnek, akarnak, brusztolnak, élvezettel és élettel teli élik életüket és természetes módon fogadják az őket érő fájdalmakat és nehézségeket. Ők azok, akik valamilyen formában már a szemlélődést gyakorolják, még ha sokszor nem is tudnak róla.
Szemlélődés és jelenlét, van-e különbség?
A szemlélődés mindig a jelenben történik. Nem lehet felidézni, megfogni, megragadni, meghosszabbítani, eltervezni. A szemlélődés az a pillanat, ami éppen van. Azaz szemlélődni és a jelenben lenni az egy és ugyanaz. Az a lélek, aki szemlélődik, az nem időz a múltban és nem fantáziál a jövőben, az azt látja, ami VAN. Bátran, őszintén néz szembe a tényekkel és ítélkezés és vádaskodás nélkül időz a jelenben, vállalva annak a pillanatnak minden örömét és terhét.
Szemlélődés és ISTEN?
Szemlélődésünk tárgya minden létező tárgyi és szellemi dolog lehet, de a leghasznosabb számunkra akkor lesz, ha minden létezőnek teremtőjét, magát ISTENT szemléljük, aki az örök jelenben létezik, aki a LÉT maga. Isten nem teremtmény, egy létező szellem, akit épp ezért a lelki szemeinkkel, lelkünkkel és szívünkkel tudunk szemlélni a leginkább. Jelen van minden élőben, szemlélhetjük őt a természetben, felebarátunkban, de leginkább saját magunkban. Ehhez nem kell más, mint csend és a vágy, hogy őt meg akarjuk ismerni…
Akkor most már valóban térjünk rá a lényegre!
ISTENRŐL sokat lehet elmélkedni a Szentírás és az Egyház tanítása alapján, de ez csak akkor válik személyes megtapasztalássá bennünk, ha meg is cselekedjük azt, gyakoroljuk azt, amire hív. Ehhez nélkülözhetetlen a HIT.
Jézus számtalanszor felhívta az emberek figyelmét, hogy nem elég hallgatni őt, hanem gyakorolni és tenni is kell azt, amit mond. Aki csak hallgatja az olyan, mint aki a homokra építi a házát.