Jálics Ferenc SJ
Szemlélődő lelkigyakorlat
könyvajánló
Lelkünk mélyén mindannyian arra vágyunk, hogy Istennel közvetlen, családi ill. baráti kapcsolatba kerüljünk, ahol szabadon megtapasztalhatjuk az Ő szeretetét és ezt minden akadály nélkül viszonozhassuk felé. Miután befogadtuk Jézust és elfogatuk őt Urunknak és Királyunknak, hívást érzünk és elindulunk. Egy kalandos, életen át tartó utazásra indulunk, melynek részleteit nem ismerjük, de egy biztos remény van a szívünkben, hogy egyszer célhoz érünk és ott, abban az állapotban már nem kell semmit tennünk, csak a szeretetben lennünk.
kontempláció - fordulat?
Az Egyház hagyományában ennek az útnak 3 szakaszát különböztetjük meg. Az egyház tanítása szerint a megtisztulás és megvilágosodás útját követően érkezik meg a lélek az egyesülés útjának szakaszához, ahol végül is célba ér. Jálics Ferenc ezt a harmadik szakaszt élesen elkülöníti az előző kettőtől, melyben a lélek a „legnagyobb és legradikálisabb fordulatot” teszi meg a lelki életben. A fordulat abban áll, hogy míg az első két szakaszban a lélek azon fáradozott és erőlködött, hogy változtasson életén, bűnös hajlamain uralkodjon és jellemét tökéletesítse, addig az utolsó szakaszban Isten az, aki cselekszik, a léleknek már csak át kell adnia önmagát neki. Egyedüli feladata az embernek, hogy tekintetét állandó jelleggel Isten felé fordítsa és megmaradjon ebben a szeretetben. Ebben a szakaszban tulajdonképpen a lélek már azt gyakorolja, amit majd az örökkévalóságban tenni fog, Istent szemléli. Ezért hívja ezt az utat kontemplációnak, míg az ez előtti utakat a kontempláció előtti imádságnak nevezi.
Hosszabb út, átmenet?
Ez az óriási és minden eddigiekkel felhagyó fordulat természetesen nem az egyik napról a másikra valósul meg, ez egy hosszabb átmenet, amikor a léleknek meg kell tanulnia elhagynia a régi, megszokott, tökéletességre törekvő akaratát és elfogadnia Isten ingyenes és végtelen szeretetét. Tulajdonképpen úgy is mondhatjuk, hogy innentől kezdve feltétel nélkül hiszek abban, hogy nem én vagyok a fontos, hanem az Isten és minden erőfeszítésem arra irányul, hogy ne tegyek több erőfeszítést, csak engedem, hogy szeressen az Isten.
Kezdőknek vagy haladóknak?
Ez a könyv azért született, hogy ezt a fordulatot megvilágosítsa, elősegítse és támogassa. Nem az a célja, hogy a szemlélődés magasabb fokára vezessen, hanem az, hogy a szemlélődő életmódba bevezessen minket. A szerző több helyütt is megjegyzi, hogy a szemlélődő ima és a szemlélődő életmód két különböző dolog. Maga az ima egy eszköz arra, hogy az a szemlélődő természet kialakulhasson a lélekben, amely idővel már az egész napját áthatja, bármit is csinál a nap folyamán. A szerző célja, hogy erre a tiszta, önzetlen és szabad jelenlétre elvezesse azokat, akik mély vágyat éreznek arra, hogy a lelki életben tovább lépjenek. Kétségtelen, hogy sokfajta út van arra, hogy eljussunk ebbe a szeretetteljes állapotba. Ferenc atya több mint 400 lelkigyakorlattal a háta mögött arra tesz kísérletet, hogy saját tapasztalatát és útját ismertesse meg az érdeklődőkkel, abban bízva, hogy az segít megtalálni az egyéni utunkat Istenhez. A könyv egyfajta lelkigyakorlatvezetői szerepet tölt be, mint kísérő van jelen ezen az úton. Nem akar elméleti fejtegetésekbe kezdeni a szemlélődő élet fontosságáról és hasznáról, hanem egy követhető mintát és módszert kíván nyújtani, amivel elsajátíthatjuk azt a gyakorlatot, mely segít nekünk abban, hogy legigazibb önmagunk lehessünk.
A feladat nehézsége adott, erre folyamatosan figyelmeztet minket. Egy szerény, alázatos és szüntelen Isten felé fordulást követel meg, ami teljes egészében ellentétes bűnös természetünk tudat alatt minket fogva tartó erőivel szemben. Csak annak érdemes belevágni, aki elég elszánt ahhoz, hogy ezt a meredek és szűk ösvényt megmássza. A kitartás és állhatatosság kegyelmét már az út elejétől kérni kell, hogy a nehezebb szakaszokon is legyen erőnk tovább haladni.
Akkor most már valóban térjünk rá a lényegre!
Több előítéletről is lehullik a lepel már a bevezetőben. Sokan azzal vádolják a szemlélődő életmódra törekvőket, hogy elhanyagolják a Szentírást, egyfajta passzivitáshoz és az embertársak iránti felelőségérzet elhalványodásához vezet ez az út. Tisztázza azt a félreértést is, mely a meditáció szó jelentése körül napjainkban kialakult a keleti lelkiségek hatására. De alapvető célja tisztán gyakorlati. Azt hirdeti, hogy Jézus tanítását nem csak hallgatni kell, hanem meg is kell cselekedni. Felismerjük, hogy magatartásunkat alapvetően három elem határozza meg: az észlelés, a gondolkodás és a cselekvés.
Hangsúlyozza, hogy az Istenhez vezető út az észlelésen keresztül vezet, nem pedig a következtető gondolkodáson. Isten mindig és mindenütt jelen van, mi azonban nem észleljük Őt.
Hitünk kezdetén jellemzően a diszkurzív gondolkodás játszik fontos szerepet, később szükségszerűen az észlelés felé kell fordulnunk. Mai modern, rohanó világunkban alig észlelünk, máris elkezdünk gondolkodni és cselekedni. A könyv gyakorlatai révén megtanít minket arra, hogy megállítsuk életünk rohanó szekerét, leszálljunk róla és körbenézzünk. Ekkor döbbenünk rá, hogy rengeteg dolog van bennünk és körülöttünk, amiről tudomást sem veszünk. Felismerjük, hogy az életet élni is lehet. Ellen kell állnunk annak a kísértésnek, hogy értelmetlenül átrohanjunk azon. Ha megtanulunk az észlelésben időzni, akkor olyan erőforrásokhoz jutunk, melyek egész életünket megváltoztatják. Bennünk rejlő erők szabadulnak fel és a minket fogságban tartó sötétségek elkezdenek feloszlani. A teljesítményközpontú szemléletet felváltja bennünk a türelmes, elfogadó, a másikra figyelő és magát kiüresítő hozzáállás.
Jálics Ferenc könyvét elsősorban olyan papok és lelkipásztoroknak ajánlotta és szentelte, aki nem tudnak ilyen fajta lelkigyakorlatokon részt venni és megvan az erős vágy bennünk Isten élő megtapasztalására. De természetesen minden hívő, kereszténynek ajánlja, akik gyakorolják hitüket és elég elszántak arra, hogy ezt a rögös utat megjárják.
A szerzőről:
1927-ben Budapesten született. Katonai pályára készült, II. világháború végét követően Németországban kellet maradnia. Szabad idejében sokat járt a környékbeli természetbe, ahol felismerte Isten jelenlétét. Ez olyan erősen hatott rá, hogy hazatérését követően belépett a Jézus Társaságába. Németországban tanult, később Argentínába került szolgálni. A hetvenes évek elején rendtársaival együtt egy fővárosi nyomornegyedbe költözött, hogy a szegényekkel sorsközösséget vállaljon, de egy szélsőjobboldali egység elrabolta és öt hónapig kegyetlen körülmények között fogva tartotta. Ezt követően az Egyesült Államokban dolgozta ki sajátos módszerét, új felfogású lelkigyakorlatait. A nyolcvanas évek elején újra Németországba került, ahol azóta is él és mind a mai napig tartja lelkigyakorlatait.